ennyit a varázslatról...és vissza a valóságba...

Az XX kromoszómájú lény amilyen gyorsan jött, úgy is tűnt el...ismerjük már...biztos ő is hopp porral közlekedik az emberek életében, akár Harry Potter barátunk...
A dolgok úgy állnak, hogy van két munkám, ám egyik sem fizet egyelőre(!)olyan remekül, hogy egyedül fent tudnám tartani remek garzonomat, tehát sikerült lancis kollégámmal összehozni azt az opciót, hogy úgysem volt befejezett anno a mi kapcsolatunk...próbáljuk meg még egyszer és ha már...akkor költözzünk össze...ígyhát fél óra múlva már nála lakom, így párkapcsolatban élek ismét...igen, nagyon kedvelem az uriembert, dehát mindenki tudja...legalább is az olvasótársaságom...az a kemény két fő, hogy D-t szeretem még mindig, és azt hiszem, ez mostmár így is marad...vannak dolgok, amiket az ember bármennyire nem szeretne, attól még úgy van...
attól félek, D-t mindig szeretni fogom...ő az első, ekkora, komoly, komolytalan, intenzív, igazi, nagy, szerelmem...és rettentően félek, hogy az is marad...mást már egy hónap alatt ki tudtam verni a fejemből...őt képtelen vagyok...nade leszarom...
vagyis próbálom...


úgy érzem, nem leszek már szerelmes...
tudom, hogy hülyén hangzik, de mindketten/akárhányan tudjátok...mindkettőtök életében van ilyen érzés és tart is...kinek viszonzott, kinek viszonzatlan...
nézsi bázmeg, mennyünk már, igyunk egy bambit!Thia!ez a fenyegetés feléd is áll!