ennyit a varázslatról...és vissza a valóságba...

Az XX kromoszómájú lény amilyen gyorsan jött, úgy is tűnt el...ismerjük már...biztos ő is hopp porral közlekedik az emberek életében, akár Harry Potter barátunk...
A dolgok úgy állnak, hogy van két munkám, ám egyik sem fizet egyelőre(!)olyan remekül, hogy egyedül fent tudnám tartani remek garzonomat, tehát sikerült lancis kollégámmal összehozni azt az opciót, hogy úgysem volt befejezett anno a mi kapcsolatunk...próbáljuk meg még egyszer és ha már...akkor költözzünk össze...ígyhát fél óra múlva már nála lakom, így párkapcsolatban élek ismét...igen, nagyon kedvelem az uriembert, dehát mindenki tudja...legalább is az olvasótársaságom...az a kemény két fő, hogy D-t szeretem még mindig, és azt hiszem, ez mostmár így is marad...vannak dolgok, amiket az ember bármennyire nem szeretne, attól még úgy van...
attól félek, D-t mindig szeretni fogom...ő az első, ekkora, komoly, komolytalan, intenzív, igazi, nagy, szerelmem...és rettentően félek, hogy az is marad...mást már egy hónap alatt ki tudtam verni a fejemből...őt képtelen vagyok...nade leszarom...
vagyis próbálom...


úgy érzem, nem leszek már szerelmes...
tudom, hogy hülyén hangzik, de mindketten/akárhányan tudjátok...mindkettőtök életében van ilyen érzés és tart is...kinek viszonzott, kinek viszonzatlan...
nézsi bázmeg, mennyünk már, igyunk egy bambit!Thia!ez a fenyegetés feléd is áll!

A titok létezik...XX kromoszómákkal...

Tegnap reggel ismét megnéztem A titok című filmet..és eldöntöttem, hogy mostantól az én életem is így fog működni...

és...

tegnap hosszú fájdalmas órákon át beszélgettem egy csodálatos emberrel...nagyon-nagyon furán érzem magam...6óra múlva találkozunk...nem..ő nem a volt kedves...hanem A Kedves...de ez még olyan kusza...bele lehet szeretni betűk halmaza, pár kép alapján valakibe?...tudom...tudom...tudom...hogy nem, meg azt is, hogy de de de de mégis...ez a valaki olyan, de olyan közel került hozzám pillanatok alatt...ő tudja a magyarázatot, amit én is értek, de még nem tapasztaltam...azt mondja lelkileg ez mindkettőnknek veszélyes...mert amióta a fotóimat látta, nem tud másra...senki(!) másra gondolni...és ő tapasztaltabb...tudja jól, most milyen boldogság, de aztán milyen fájdalom következik...
én elmondtam neki, hogy vállalom a fájdalmat...és nem a kíváncsiság, vagy a felejtés miatt, hanem miatta...mert szeretem...
ő egy másik angyal...szárnyakkal, glóriával és XX kromoszómákkal...

2007-ben ilyenkor...

furcsa dolgot álmodtam...az agy fura dolgokat produkál...elvileg tegnap jött haza Törökországból a volt kedves és még éjjel ébren azon rágódtam, bárcsak keresne, azt mondaná, hogy szeret és hiányoztam neki...aztán álomba merültem...és nagyon különös volt...azt álmodtam, hogy egy számomra sokat, nagyon sokat jelentő ember, akivel régen hosszabb ideig összekötött az élet, szóval ez az ember álmomban feleségül vett és boldogabb voltam, mint valaha...azért különös ez, mert két évvel ezelőtt, mikor kettévált a sorsunk a következő sorokat írta a blogjába:"Aztán vagy elveszem feleségül pár év múlva, vagy nem."...

annyit még erről, hogy barátnőm kérdezte hetekkel ezelőtt, hogy ehhez a férfihez, ha elém állnak és azt mondaná, szeret, feleségül mennék-e...akkor volt kb két hete, hogy szakított velem a volt kedved és bár azt éreztem, hogy belehalok az űrbe, amit hagyott erre a kérdésre mégis gondolkodás nélkül azt feleltem: igen...
nincs köztünk semmi, fél éve nem is találkoztunk...mégis ő volt az egyetlen ember, aki miután dióhéjban elmeséltem neki, hogy mik történtek velem fél óra múlva már a telefonban kérdezte, tud-e segíteni...

visszatérve a ma reggelhez...nincsenek olyan terveim, hogy rá várjak, bár sosem lehet tudni,hogyan alakul, de ez az álom ráébresztett valamire...amit most nem tudok megfogalmazni, de majd egyszer megpróbálom...
annyi a lényege, hogy nem érzem magam olyan rosszul mint tegnap, vagy eddig...

engedd hát...

rajzolj nekem is...

rajzolj nekem békét, szivárványt, galambot
nyugodt órákat, napokat,kacagást, boldogságot
rajzold le milyen szép lehet az élet
milyen, ha nem rettegek és milyen, ha nem félek

mutasd meg, milyen mezítláb sétálni éjszaka
lábat lógatni a Gödör tavába bort kortyolgatva
tanítsd meg neki is, hogy milyen az után vágyakozni,
aki a miénk...

thia bejegyzése nyomán...

Kinőtt a bundám...karmom...és fogam
és hajnali négykor riadok minden nap fel,
ahogy rajtam kitör el nem fojthatom
nem kell hozzá telihold, se fénylő éjszaka
elég ha hívni kezd a bolond vér szava
és jön a düh is, mit nem bírok lenyelni
és szétvet egyetlen pillantás alatt
és jönnek a képek, hangok, érzések
és vicsorgok, hogy táguljatok, hagyjatok
és egy valaki van, kinek érintésére
visszahúzódik bundám, karmom és fogam
de ő nincs mindig ott, s olyankor a vadállat tombol
elborítják elméjét a zsibongó emlékek
s, hogy ez a vadállat én vagyok, nem tudom örüljek-e
vagy féljek...
de nemsoká lesz idő, mikor az állat tán örökké nyugovóra tér
ám örület, káosz és zűrzavar, ha egyszer újra életre kél

úgy döntöttem...

mivel elment az étvágyam és nem tudok aludni, valamint spontán sírógörcsöm is van néha(tegyük hozzá, nem spontán okokból..) és olyan migrénes rohamaim vannak, hogy már rángógörcseim vannak és látás zavaraim
ezért
úgy döntöttem, hogy segítséget kérek és elmentem először ideggyógyászhoz, majd kértem egy átirányítást pszichológushoz...megvolt az első felvételi beszélgetés is, most pedig várom, hogy jelentkezzen a mókus, aki megharcolt az esetemért...
a bátyám azt mondta, nagyon büszke rám, hogy bár baj van, felismertem, hogy mit kell tennem, hogy segítségre szorulok, de tudom, hogy nekem kell minden egyes lépésért megszenvedni...