Kinőtt a bundám...karmom...és fogam
és hajnali négykor riadok minden nap fel,
ahogy rajtam kitör el nem fojthatom
nem kell hozzá telihold, se fénylő éjszaka
elég ha hívni kezd a bolond vér szava
és jön a düh is, mit nem bírok lenyelni
és szétvet egyetlen pillantás alatt
és jönnek a képek, hangok, érzések
és vicsorgok, hogy táguljatok, hagyjatok
és egy valaki van, kinek érintésére
visszahúzódik bundám, karmom és fogam
de ő nincs mindig ott, s olyankor a vadállat tombol
elborítják elméjét a zsibongó emlékek
s, hogy ez a vadállat én vagyok, nem tudom örüljek-e
vagy féljek...
de nemsoká lesz idő, mikor az állat tán örökké nyugovóra tér
ám örület, káosz és zűrzavar, ha egyszer újra életre kél
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése