nyár van

munkából kifele jövet beleszagoltam a levegőbe és elfogott valami, amit én a pillanat hevében "halaszthatatlan nyaralhatnéknak" kereszteltem...
fáradt vagyok. szükségem van egy kis napozásra, kifeküdni a fűbe és pihenni...természet kell...nyugalom...pihenés...és szeretet...hiányzik, hogy ha hazajövök ne az üres lakás jótékony csöndje öleljen körül...hanem valaki, aki a fülembe súgná, hogy szeret...így, ahogy vagyok...megint fontos dolgot mondott ki előttem a kedvenc sorozatom, a Grace klinika...infantilis dolognak gondolhatja bárki, de én igenis látos a snittek mögött az üzenetet...hogy számomra mit üzen...
éppen eleget vártam...miért várnék a világhírű agysebészre, ha ott van előttem, aki nem világhírű, nem agysebész, de nem hagy el és szeret?....

azért mert nincs előttem senki...
és mert az agysebészt szeretem...

sokkolt pöttyet

tegnap este barátnős találkából hazafele menet a körút kellős közepén többször megütött egy részeg roma asszony...teljesen meglepődtem, lehidaltam, megbotránkoztam, értetlenkedtem, sokkolódtam...

ezt mind úgy, hogy pont előtte örömködtem nagyon, hogy régi-új Pötty lettem:énekeltem az utcán az esernyőmet lóbálva. és cseppet sem zavart, hogy megmosolyognak.sőt...

vannak dolgok...

amik néha megingatják az embert bizonyos dolgokban, elhatározásokban

most én is így jártam munkával kapcsolatban

mély levegő...a bizonyos három pontjaim...éééés nyomás tovább


pfff...

épülök...nem rombolhatnak

értékes ember...

Szerencsés embernek mondhatom magam, hogy jó embereket is sodor az életembe a sors.
Van egy kolléganőm, aki hihetetlen erőt adott nekem pár perccel ezelőtt. Nagyon hálás vagyok érte. Úgy beszélgettünk a női vécé kellős közepén hosszú perceken keresztül, mintha ezer éve ismernénk és szeretnénk, tisztelnénk egymást, pedig csak két hete ismerem. Olyan dolgokat mondott úgy, hogy gyakorlatilag nem is ismer, hogy meg kellett ölelnem érte.:)
mégiscsak értékes ember vagyok:)
szeretek
dolgozom, sikeresen
élek
létezem
és boldog vagyok:)

need...

tulajdonképpen csak az a baj, hogy még messze van a teljes harmónia...
az életem a maga megszokott káoszában alakul.
vannak dolgok, amik fájnak: http://nemasikoly.freeblog.hu/archives/2007/11/11/egyszer_volt/

amik fenekestül felfordítják, kicsavarják, megtekerik, eláztatják az életem, a lelkem, a gondolkodásom

most egy olyan új periódusba léptem, ami megegyezik a gyökeres változással...
tudom, hogy nem lesz könnyű, sőt, kifejezetten nehéz lesz; tudom, hogy lesznek pillanatok, amikor az egészet odacsapnám és visszasüllyednék a "magaztos" önsajnálatba és ölbetett kézzel várnám a csodát, de nem fogom megtenni.
elindultam és mostmár nem fordulok vissza.

tegnap beszélgettem a bátyámmal telefonon és furcsa gondolatok szöktek ki a fejemből:
elmondtam neki, hogy nem fogok hagyományos értelemben várni tovább a kedvesre...én úgy gondolom, hogy akinek nincs magánélete, mert nem hagy, vagy nem akar magának, annak "normáis" párkapcsolata sem lesz...nem kész rá...szeretem őt, de nem lesznek elvárásaim, nem fogok követelőzni, nem leszek erőszakos.keres, ha keresni akar, találkozunk, ha találkozni akar és szeret majd, ha szeretni akar. én élem az életem, annyira függetlenül, ahogy ő is tőlem függetlenül éli. persze lesznek pillanatok, mikor hiányozni fog, lesznek dolgok, amiket ugyanúgy nem fogok megérteni, de majd megértem, ha eljön az ideje. olvasom "a doki" könyvét és nagyon sok mindenben megerősít...már a könyv elkezdése előtt elindult egy pozitív láncreakció...eljött az a pillanat, amikor meguntam, hogy a földön ülök, amikor tudtam, hogy mit akarok, hogy ki is vagyok én...

fura, de sokat jelenthetnek az olyan apró dolgok is, hogy elkezdtem másképp hordani a hajam, más fülbevalót hordani, kicsit többet kiengedni abból, ami vagyok...

erősnek érzem magam, és szeretnék az is maradni...

az első oldalra

sokan javasolták már, hogy vessem papírra az életemet, mert cseppet sem unalmas...
én nem kifejezetten erre törekszem, hanem inkább arra, hogy azokat a dolgokat, amiket megéltem és amik döntően befolyásolták a gondolkodásomat leírjam és ne fújja el őket a szél...
nem törekszem arra, hogy kiadjam az oldalakat, sem arra, hogy mások is olvassák, ez amolyan könyv féle, ami pöttyet több lesz, mint egy blog...mert ez az életem...