...a harmonikus magánéleti háttér, párkapcsolat hozzásegít ahhoz, hogy a munkahelyen is jobban vegyük az akadályokat...
D-vel csoda az élet...imádom...tényleg...de mégis, ha belépek a kapun reggel, ökölbe szorul a gyomrom és tuti, hogy az első órában megkapom az első(!) lecseszésem is aznapra...na nem csak én, a többiek is...és persze ez folytatódik egész nap...csodálkozik az ember, hogy hatan vagyunk a szeriben és ebből min. kettő vmiért nincs aznap bent...asszem, ha ez így megy tovább, tényleg nem kell sokat gyúrni a gyomorfekélyre...ráadásul jön egy új újságírónő, aki eddig a szomszéd lapnál dolgozott, csak onnan...finoman szólva, kiutálták...hát én már most sem vagyok érte annyira oda, hiszen annak ellenére, hogy nem ismerem...már két-három anyagomtól "megszabadított"...a szerkesztők szerint ő jobban...meg tudja csinálni...háááát persze...gyanítom sanyarú idők jönnek...itt vagy ölsz, vagy téged ölnek...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
ilyen ez a popszakma, kedvesem. mondom én, aki mindenre ezt mondom :)
de amúgy ja ... ti nemcsak az interjúalannyal szemben vagytok vérszívók, hanem egymással szemben is. hihi.
najó, tisztelet az ANGYALI kivételeknek! ;)
nem sokat ér nálunk az, aki angyal...
Megjegyzés küldése