engedd hát...

rajzolj nekem is...

rajzolj nekem békét, szivárványt, galambot
nyugodt órákat, napokat,kacagást, boldogságot
rajzold le milyen szép lehet az élet
milyen, ha nem rettegek és milyen, ha nem félek

mutasd meg, milyen mezítláb sétálni éjszaka
lábat lógatni a Gödör tavába bort kortyolgatva
tanítsd meg neki is, hogy milyen az után vágyakozni,
aki a miénk...

thia bejegyzése nyomán...

Kinőtt a bundám...karmom...és fogam
és hajnali négykor riadok minden nap fel,
ahogy rajtam kitör el nem fojthatom
nem kell hozzá telihold, se fénylő éjszaka
elég ha hívni kezd a bolond vér szava
és jön a düh is, mit nem bírok lenyelni
és szétvet egyetlen pillantás alatt
és jönnek a képek, hangok, érzések
és vicsorgok, hogy táguljatok, hagyjatok
és egy valaki van, kinek érintésére
visszahúzódik bundám, karmom és fogam
de ő nincs mindig ott, s olyankor a vadállat tombol
elborítják elméjét a zsibongó emlékek
s, hogy ez a vadállat én vagyok, nem tudom örüljek-e
vagy féljek...
de nemsoká lesz idő, mikor az állat tán örökké nyugovóra tér
ám örület, káosz és zűrzavar, ha egyszer újra életre kél