felelősség...csodák

az elmúlt napokon reggel 5-kor keltem és másfél órát sétáltam a kutyussal, amit este is megismételtünk
hétfőn mikor haza értem, egy ripityomra rágott távirányító és egy szétszedett szemetes fogadott
tegnap egy szétszedett mogyorós zacskó, egy sz@rrá rágott levél algopirin és két cipő(egyik sem volt kétfillér) darabokban

döntenem kellett...32 négyzetméteren nem lehet állatot tartani, a következő áldozata lehet, hogy a notebookom lett volna...nem várhattam meg.
fájó szívvel és zokogva, de visszaadtam Nísát az alapítványnak, ott szeretik és tudom, hogy csak jó helyre adják örökbe

nem gondolkodom elég felelősségteljesen
sokkal hamarabb átgondolhattam volna alaposabban a lehetőségeimet, még mielőtt kötődik, még mielőtt kötődöm
tanultam ebből is nagyon sokat...fel kell nőnöm végre és előbb alaposan átgondolni mindent...nem utólag biggyeszteni a számat, ha elcsesztem valamit

viszont

történt ám jó is tegnap...
a mesebeli lovag megjelent és megbabonázott:)
komolyra fordítva a szót:
elkezdtünk beszélgetni, aztán találkoztunk kutyasétáltatás apropóján
tegnap nagyon szarul voltam Nísa miatt és találkoztunk
hihetetlen gyengéd és nagyon jól esik minden gesztusa
jó vele...nagyon
Vele aludni és mellette ébredni is...a Béke szigetét jelenti számomra
azt hiszem, hozzá tudnék szokni ahhoz, hogy sokáig, akár minden nap ez legyen
nem akarom elkiabálni, de nagyon közel érzem a szerelem lehetőségét
itt kopogtat az ajtómon...és szívesen beengedem